Az épülettípus kiválasztásával az e téren gazdag épület állományunkra kívántuk felhívni a figyelmet, és bevonni az ifjúságot az értékvédő munkába.Az eredmény látványos volt: a 2000. évhez képest 50 %-kal emelkedett a megtekinthető épületek, helyszínek száma. Vidéken 258 (191 új), Budapesten 78 helyszín (49 új) volt látogatható. Az összlétszám 2/3-a korábban nem szerepelt a KÖN helyszínek között.

Az oktatási épületek száma 181 volt, több mint az összes épület fele. Vidéken 145, Budapesten 36 helyszín kapcsolódott a központi témához. Különösen nagy volt az érdeklődés a Budapest VII. kerületében található Dob utcai kéttannyelvű iskola programjai iránt, de a veszprémi Kossuth Lajos Ált. Iskola rendezvénye is sok látogatót vonzott.

A Baranya megyei szervezőközpont igen lelkes munkája eredményeként nagyszámú iskola tárta szélesre kapuját a kíváncsi látogatók előtt. Az ország keleti felében található Létavértesen, egy a közelben megrendezett más jellegű esemény miatt is volt különösen magas a látogatottság.

Ez is azt húzta alá, hogy azok a rendezvények bizonyulnak sikeresnek, ahol közelségük miatt több helyszín látogatható meg, kapcsolható össze. Örömmel tapasztaltuk, hogy az ország keleti térségében egyre nagyobb az érdeklődés a Kulturális Örökség Napjai rendezvénye iránt.

Egyedül Debrecenben 14 helyszín került megnyitásra. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 24, Hajdú-Bihar megyében 25 helyszín várta a látogatókat. Komárom-Esztergom megyében is 20 fölött volt a helyszínek száma. Ebben a megyében megyei megnyitó ünnepséget szerveztek és saját programfüzetet is kiadtak.

Voltak olyan helytörténeti körök, amelyek az előző évi programjukhoz képest újat kínáltak az érdeklődőknek és ismét nagy sikert arattak. Nagy érdeklődés kísérte az olyan helyszíneket, ahol a műemlék helyreállítását tervező építészek vezették a látogatókat, s az épület bemutatása mellett a tervezés-együttműködés nem mindig súrlódásmentes folyamatába is bepillantást adtak.

Az országos megnyitó ünnepség megrendezésének helyszíne igazi "csemege" volt. A közelmúltban műemlékké nyilvánított Rákospalotai Leánynevelő Intézet eredetileg is javító-nevelő intézetnek épült. Nemcsak a pavilonos elrendezésű épületegyüttes megtekintése jelentett élményt, hanem az ott folyó munka is, aminek eredményeként a műsort az intézet diákjai adták, akik táncbemutatójuk után kézműves tárgyaikkal büszkélkedtek, amelyeket a látogatók hazavihettek. A két nap során nagyon sok érdeklődő (egykori tanár és diák, valamint kerületi lakos) kereste fel az intézetet. Sok helyen maguk a diákok vezették a látogatókat - ami eredeti célunk is volt - mert ezzel azt szerettük volna hangsúlyozni, hogy az örökségvédelemmel kapcsolatos nevelést már iskolás korban el kell kezdeni.