A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum idén is nagy örömmel csatlakozott az Európa-szerte megünnepelt Kulturális Örökség Napjaihoz. A tavalyi tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, idén egynaposra szervezzük a rendezvényt: szeptember 19-én, szombaton reggel kilenc órától egészen este nyolcig vártuk ingyenes belépéssel és sokszínű programokkal a közönséget. Egész nap zenétől hangos, kürtőskalácstól pedig illatos volt a múzeumkert: míg a kisgyermekek a kézművesek sátrai előtt próbálták „ellesni” a mesterséget, maguk is kipróbálva a fogásokat, a nagyobbak a múzeumpedagógiai feladatlapot töltötték ki, mely az épület, s a kiállítások érdekességeire hívta fel a figyelmet. Délben a Veszprém Táncegyüttes és a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes produkcióit mindenki mosolyogva, s dobbanó lábbal hallgatta. Ezután az Ünnepek és találkozások II. című néprajzi kiállítás megnyitójára került sor: a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a SzNM tárlata – mely a Balaton-felvidék és Székelyföld szokáshagyományait hasonlítja össze – még jövő év februárjáig megtekinthető. Délután Boér Hunor tartott épületvezetést, s így a Kós Károly tervezte Székely Nemzeti Múzeum különlegességeire sok látogató felfigyelhetett.
A vendégkönyvi beírások arról tanúskodnak, hasznos volt a program; reggel kilenctől este nyolc óráig mintegy 350 látogatót vonzott a rendezvény. Másnap barátainkkal Vargyason, Kisbaconban, Olasztelken voltunk, mindenhová könnyen odataláltunk a KÖN-zászlók és a Pesti Est segítségével. A Daniel-kastélyokban sok szeretettel fogadtak, avattak be az épületek sorsába, a kisbaconi, működő vízimalom pedig mindannyiunk számára maradandó élményt jelentett, szeretnénk is később visszatérni majd a helyszínekre.

Nagyon kellemes őszi időben indultunk el sétálni Óbudán szeptember 19-én 9 órakor. A séta első helyszíne a Textilmúzeum volt, ahol az igazgató, Vajk Éva iparművész vezette körbe a sokaságot. Megismerhettük a textilipar múltját, a benne használatos technikákat és gépeket, sőt Bacsek István takácsmesternek köszönhetően működésben figyelhettünk meg egy Jacquard szövőgépet. Sajnálattal értesültünk arról, hogy a Múzeum súlyos anyagi gondokkal küzd és valószínűleg a fűtésszezon idejére bezárni lesz kénytelen. Következő helyszínünk a Lajos utca 102. volt, ahol a XIX. század húszas éveitől Spitzer Gerzson kékfestő műhelye működött, ez lett később a Kartonnyomó-ipar Rt. A Textilgyár utcán kisétáltunk a HÉV-hez, majd a Filatorigát megállónál szálltunk le. Itt a már régóta nem álló Selyemfonó, vagyis a Filatorium történetét elevenítettük fel, itt történt a XVIII. század végén a selyemfonál cérnázása. Innen utunk a Harisnyagyár területére vezetett, ahol még ma is sok, a XX. század húszas éveiben épült gyönyörű téglaépület áll. Sétánk utolsó állomása a Selyemgombolyító, mely egészen az 1838-as árvízig funkcionált, itt gombolyították le a selyemhernyóról a selymet, innen került a fonóba. Az árvíz után bérházzá alakították át, ma kulturális- illetve iroda funkciót tölt be.

A Kulturális Örökség Napjai hétvégéhez a kis cserhátalji település, Kozárd is csatlakozott, ebben az évben egy időpontra esett a Magyar Ízek- Magyar Színek 6. Gasztronómiai és Gyümölcsfesztivállal. A 2002 óta tartó intenzív falufejlesztés eredményeként mára már ismertté vált közel 200 fős falu értékeinek bemutatására kitűnő lehetőség nyílt. A hazai és nemzetközi látogatókat színvonalas műsorokkal, helyi és térségi termelők, kézművesek kiállításával és vásárával, valamint különféle szórakoztató programokkal várták. A településre érkezők számára a kétóránkénti vezetés lehetővé tette mind a szakrális terek, mind az egész falu bemutatását. Elsőként a központi szerepet játszó, Kozárd ütőerének számító Faluház- Harangláb- Mária-szobor együttes került bemutatásra, részletezvén a Szeplőtelen Fogantatás Kápolna, a Faluház, valamint szobrainak, a felújított Harangláb, és a nemrégiben elkészült Mária-szobor történetét. A Kápolnában megtekinthették Szurcsik János Munkácsy-díjas festőművész oltárképeit. A méltán híres kozárdi szoborpark remekműveit különleges csodálattal illették, és sokakat érdekelte a falu eddigi történelme is. A két nap során közel 150-200 fő vett részt vezetésben. A hétvége a helyi szervezők szempontjából sikerrel zárult, a későbbiekben is részesei kívánnak maradni a programnak.

Nagy sikerrel zajlottak a Kulturális Örökség Napjai, a szervezők nem is gondolták, hogy a programok ekkora érdeklődést váltanak ki, hiszen a település római katolikus egyházközsége idén próbálkozott meg először a rendezvénysorozatba való bekapcsolódással.
A sikert az is jelzi, hogy nem csak a kövesdiek látogatták a programokat, hanem többen a médiából¬ ill. internetes honlapokról szereztek tudomást az eseményekről és választották Sopronkövesdet. Többen keltek útra azért, mert hallották, hogy a valamikori határőr laktanyájuk két napra, megnyitotta kapuit, melyen belül egy időutazás keretében katonai jellegű kiállítások, lovas, kutyás és íjászprogramok várták a látogatókat. Az idegenvezetést pedig a volt őrsparancsnok tartotta.
Az Agg hegyen, a Szent László kápolna közelében Kottrik Zoltán jóvoltából domborművet avattak, mely a vasfüggöny lebontásának 20. évfordulójára emlékezteti az ide látogatókat. Ez a vasfüggöny zárta el a helyiek elől évtizedekig a kis erdőszéli kápolnát, melynek környékét a helyiek az egyházközség vezetésével és a TÁEG Zrt. segítségével idén parkosították, és jövő nyárra további terveik is vannak. A rendezvényt hagyományteremtő szándékkal a „Kápolna futással” nyitották meg, mindkét nap „Vasfüggöny túrát” indítottak az erdőben, naponta 60-60 vállalkozó kedvű természetbarát részvételével.
A plébánián, az idén 300 éves fennállását ünneplő egyházközség emlékeiből létrehozott kiállításon és az új helyre költöztetett helytörténeti gyűjteményen kívül, lelket leheltek az öreg kemencébe is, és az abban sült finomságokkal kínálták a betérőket.
A 2005-ben megújult templom is folyamatosan fogadta a látogatókat. Idegenvezetés, népviseletbe öltöztetett babák kiállítása, gitáros mise, Belcanto kórus, orgonamuzsika és a Széchenyiek Kövesddel való kapcsolatát taglaló és helytörténeti előadás várták az érdeklődőket. Egy kis kiadvány is készült erre az alkalomra, melyre a helyszíneken régi bélyegzőket gyűjthettek a programok látogatói. Legnagyobb sikere a falu régi nevét (Német-Kövesdet) tartalmazó eredeti bélyegző lenyomatának volt.
Lovaglási lehetőség is volt a helyi lovas gazdák jóvoltából. Lovaskocsik szállították a programok látogatóit a helyszínek között. A rét mellett repülőmodellezők késztették megállásra a kocsisokat is. Nagy sikert arattak a faluban a lovashuszárok.
Az esti, erdőszéli harmonikás nótázáson, már érződött, a falu összefogása folytán a közös siker is. A szervezők köszönik a rengeteg segítséget és hálásak a sok látogatónak; összefogással, kevés pénzből is lehet tartalmas programot létrehozni. Ígérik, jövőre ismét megpróbálják.

A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága váci Tragor Ignác Múzeum a KÖN kapcsán a jelenleg kiállítási helyszínként működő Görög Templom Kiállítótermébe hívta és várta az érdeklődőket.
19-én, szombaton 15.00 órakor „Keresztény ortodoxok Vácott” címmel Gál Judit vetített képekkel kísért előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Az előadó meglepetésként vendégeket is hozott magával: az ELTE Szlavisztikai Tanszék Szent Demeter kórusának tagjai gyönyörű énekükkel emelték az előadás fényét.
16.00 órakor kezdődött Orvos András festőművész önálló kiállításának megnyitó ünnepsége, a kiállítást Dr. Gömör Béla egyetemi tanár nyitotta meg. Orvos András a 80-as években költözött Vácra, azóta stílusát többször megújítva folyamatosan dolgozik. A 70 esztendős festőt retrospektív kiállítással köszöntötte múzeumunk. A kiállítást Bárdosi József művészettörténész rendezte.
20-án, vasárnap 15.00 órakor került sor „A váci Görög Templom története„ című előadásra, melyet változás miatt ismételten Gál Judit tartott meg. Az előadó egyébként olasz műfordító, de történészekhez illő szenvedéllyel és mélységgel ásta bele magát a váci keresztény ortodoxok és templomuk történetébe.
A Görög Templom Kiállítótermet a Kulturális Örökség Napjai idején, szombaton és vasárnap 15.00-17.00 óra között ingyenesen lehetett látogatni, így a programjainkon való részvétel is ingyenes volt. Mindkét alkalommal sok érdeklődő vett részt a programon, összesen kb. 160 fő.

A Pestszentimrei Önálló Néprajz-, Ipar- és Helytörténeti Gyűjtemény az elmúlt három év során immár másodszor szervezett a KÖN témájába vágó kiállítást úgy, hogy 2006-ban a XVIII. kerület 56-os fegyveres harcainak helyszíneit, míg az idei esztendőben a kerület szakrális építészeti emlékeit mutatta be a kiállításhoz kapcsolódó autóbuszos kerületnéző túra keretében. (Az autóbuszt az Önkormányzat biztosította.)
Mivel kerületünkben nagyszámú templom és imaház található (22) nagy területi szóródásban, ezért az autóbusz-túra kapcsolása a kiállítás témájához ismét szerencsésnek volt mondható.
Kerületünk egyházi vezetői biztosították, hogy az előre egyeztetett időpontban – bár nem volt Istentiszteleti idő – a csoport bejuthasson az egyes templomokba, imaházakba. Nem egy helyen – külön felkérés nélkül – a plébános, lelkész illetve tiszteletes mutatta be az érdeklődőknek templomát, imaházát, beszélve annak építéstörténetéről. Így azután biztosítható volt, hogy a túra végére a csoport minden tagja beláthatta, hogy bár látszólag nagyok a különbségek az egyes felekezetek templomai, imaházai között, a szakrális építészet alapelemei – oltár vagy úr asztala, szószék vagy ambó illetve a keresztelőkút vagy bemerítő medence – nem csak a történelmi egyházak templomaiban, hanem a „kisegyházak” egyszerű, sok esetben családias imaházaiban is – megtalálhatóak. A különbségek inkább abból adódnak, hogy az adott felekezet esetében mi képezi a liturgia súlypontját – az oltáron folyó cselekmény vagy az igehirdetés?
A KÖN befejeztével a kerület templomait bemutató kiállítás „vándorútra” kelt, hogy a kerület templomaiban minél többen ismerkedhessenek meg a szakrális építészetünk emlékeivel.

A több, mint két évtizedes európai mozgalomhoz csatlakozva szeptember 3. hétvégéjén városunk szakrális épületeit jártuk sorra. Készülődés közben mindig felmerül a kérdés, vajon hányan lesznek érdeklődők, s kitartanak-e program végéig? E két nap sikere eloszlatta kételyeinket! Mindkét napon 80-nál többen voltak. Szombaton gyalogséta keretében Magyaróvár szakrális építményeit látogattuk sorra, s minden létesítménynél rövid ismertetőt tartottunk. A mosoni vasárnapi program csak annyiban tért el, hogy kisvonattal tettük meg az utat.
Városunk szakrális építményeinek listája természetesen jóval hosszabb, mint ami a két sétába belefért. A felhalmozott ismeretanyag megérdemli, hogy kiadványban összefoglaljuk. Ezt már azért is bátran állíthatjuk, mert a séták során az őslakóknak is tudtunk olyat mutatni, vagy olyan részletet ismertetni, amiről nem volt tudomásuk. (A Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület 2009 novemberi Tájékoztatójából)

Budapest legnagyobb lélekszámú kerületében több mint 25 templom és kápolna található, a katolikus, református evangélikus, adventista és baptista közösségeket kisebb nagyobb templomok és épületek fogadják be, a zsidó közösség egy imaházban végzi szertartásait. Néhány év óta a muszlim közösség is rendelkezik a kerületben imahellyel.
A tervezett séta a Gellért-hegy oldalában többé kevésbé ismert kápolnák bemutatását tűzte ki célul. Az időkorlátok és egyéb tényezők miatt négy egymás közelében fekvő kápolnát látogattunk meg. Az Emmausz kápolna egy 1941-ben épült családi ház földszinti helyiségeit foglalja el és ciszter atyák szolgálnak benne. A villát Sándor Károly építész tervezte családja számára, majd a II. világháború után özvegye felajánlotta az egykori műterem szintjét a katolikus egyház számára. A helyiségek egyházi szertartásra történő építészeti,- belsőépítészeti kialakításának ismertetése után a ciszterci rendről, annak mai feladatáról is képet kaptak az érdeklődők. A közelben levő lazarista missziós rend számára épült rendház és kápolna idén 100 éve szolgálja a híveket. A Hofhauser Antal által tervezett neogótikus kápolnát és rendházat, amelyet Szuchy János néhány évvel később új szárnnyal bővített, az elmúlt húsz évben a felújították és a lazarista atyák ismét folytatják missziós-szociális tevékenységüket.
A séta során a helyszíneket összekötő utcák érdekesebb épületeiről is szó esett, a hozzájuk kapcsolódó történetek is felelevenítésre kerültek. Az egykori Budai Szent Imre kollégium, ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Baross Gábor kollégiuma kertjében levő Hősi emlékmű megtekintése mivel az a séta útvonalába esett jó ötletnek bizonyult. Még az „öreg” Gellért-hegyiek között is csak kevesen látták eddig közelről az emlékművet, amely a kollégiumi elesetteknek állít emléket. Az elmúlt években az egykori kollégisták összefogásával szinte már teljesen felújított emlékmű történetét a kollégium egyik háború utáni igazgatója mesélte el az árnyas kertben letelepedett érdeklődőknek. Az örmény katolikus templom és gyűjtemény egy 1904-ben épült villában található. Az 1970-es években történt bővítés eredményeként a budapesti örmények az itt kialakított templomban gyakorolhatják vallásukat, rendszeres időközönként örmény nyelven is. A látogatók megtekinthették az örmény genocídium megrázó emlékeit, az örmény gyökerekkel bíró magyar történelmi személyiségekhez kapcsolódó emlékeket is. A már említett egykori Budai Szent Imre kollégium kápolnája (építész: Aigner Sándor) az egyetemi hallgatóság lelki igényének kielégítésére épült. Jeges Ernő festette az oltárképet és mennyezeten levő Szent István, Szent Imre és az Üdvözítő képét is. A második világháború alatt a kápolna kapuja megnyílt a szomszédos bérház lakói előtt és mind a mai napig megtartotta nyilvános istentiszteleti helyét. Azt követően, hogy a Sziklakápolna II. világháború után nem tudta fogadni a híveket, a hitéletben betöltött szerepe a kerület ezen területén megerősödött.
A sétán kb. 120 fő vett részt, sokan jöttek a környékről, aki saját emlékeiket is keresték az épületek meglátogatása során. A gyönyörű szeptemberi délelőtt kedvezett a sétának. A helyszínek tulajdonosai és kezelői örömmel vették a kezdeményezést és nagyon aktívak voltak a szervezés során. Köszönjük az együttműködést.